Munkahelyeket teremtsünk, vagy tandembiciklizzünk

2015.04.26-án -

Ma hajnalban mikor felébredtem, úgy 3 körül lehetett, először azt hittem , hogy álmodok, de rájöttem csak a tegnapi napot élem meg újból. A tandembicikli, a hulladékgyűjtő telep műanyagflakonhegye, TDR, a QR és PUDR jutott az eszembe. Annyira mérges lettem, nem bírtam újból elaludni, inkább felkeltem. Mikor belegondoltam magamat egy hetes lakótelepi szegény tősgyökeres komáromi család helyébe, hogy majd azt a kevés pénzüket, amijük van majd tandembiciklizésre költik el és okos telefonok segítségével fogják Komárom és környékének a nevezetességeit bejárni, hát sok kérdés futott végig az agyamon. Igen ők a hetesen lakók és a többi komáromi az akik turistaként hétvégeként bejárhatnák Komáromot, mert más nem lesz aki ezek után érdeklődne. Remélem egy felismerhetőségi kóddal a műanyagflakonhegy is el lett látva, mint egy turisztikai látványosság. Turista rég nincsen, ma sincs és nem lesz holnap sem, ameddig a dolgainkat ténylegesen nem kezdjük rendbe rakni. Minden turistát a hasán keresztül és jól bevált szolgáltatások minőségi feljavulásával lehet újból idecsalogatni. Nem vagyok szakembere a témának, de hülye sem, vak sem, hogy ne vegyem észre, hogy mi a fene is zajlik a városunkban. Haldokló városnak nem tandembiciklik kellenek, hanem munkahelyek, hogy a lakosoknak legyen miből megélniük, munkahelyek, hogy a fiataljaink ne költözzenek el a városból, munkahelyek, hogy belváros újból feléledjen, vele együtt az összes alapvető szolgáltatásunk is, amelyek 20 éve még természetes velejárói voltak mindennapjainknak.

Mióta ez a csoport létezik annyi jó és érdekes, értékes javaslatot olvastam, amit egyes csoporttagok ide leírtak. Pl. mit kellene csinálni a poliklinikával, hogyan rendbe rakni a várat, mit kezdeni a műanyagflakonheggyel, hogyan kijavítani az utcáinkat, hogyan munkahelyeket teremteni. Egy ami közös volt bennük, mind-mind ember-centrikus javaslat volt, magyarul mondta a talajon keletkeztek és ésszerű, megvalósíthatóak, de ami a lényeg, fontossági sorrendben készültek. Vannak, akik szerint a cél mindennél fontosabb. Mások szerint az útra kell figyelni, mert abból tanulunk! Szerintem a siker titka: időzítés, tervezés, fontossági sorrend, egészséges makacsság. DE!!! Sohasem a rossz időzítés, a rossz tervezés, a fontossági sorrend megkerülése és megalkuvás lesz a siker titka. Az új projektek elkezdésével párhuzamosan a régiekkel is foglalkozni kell. A régi elrontott ügyeinket rendbe rakni alapon. Akár akarjuk, akár nem, most fontossági sorrendet készíteni ez a problémáink megoldásának a kiindulópontja. A tervezés fontos szempont, hiszen itt olyan folyamatokról van szó, amelyeket nem lehet egyik pillanatról a másikra letudni. A tervezés folyamán a megvalósításuk során inkább saját erőforrásainkra hagyatkozunk, semmint a külvilágtól várjuk a megoldást. Ami legfontosabb minden problémáról őszintén kell beszélni. Nem szabad azt gondolni, amiről nem merünk beszélni, vagy nem akarunk az nincs is. Nem szabad szerencsejátékosként és kényszerből intézni a dolgainkat.

Egy amit a mostani városvezetőknél észrevetten és ami nagyon, de nagyon nem tetszik, hogy mindig azt hangoztatják, hogy a polgárokat meghallgatva akarnak cselekedni, de egyenlőre csak egy dolgot lehet tapasztalni, hogy mindent a polgárok háta mögött tesznek. Sajtókonferenciákra csak azokat a médiákat hívják meg (polgárok képviselőit sohasem), akik őket dicsérik (még nincsen 2018, nem kell még kampányolni, vagy már most tudják, hogy csak mellébeszéléssel lehetnek sikeresek 3 év múlva), minimum vakoknak tettetik magukat, s a beszámolóikból nagyon egyértelműen kiolvasható, a valós helyzetről sohasem írnak. Fűt-fát megígértek, a médiában tetszelegnek. Mi az oka? Miért nem mernek úgy Istenigazából a lovak közé csapni? Pedig most ez kell. Nem lehet két lovon ülve okosnak és jónak tettetni magukat és közben nehéz döntéseket hozva vállalni azt, hogy a polgároknak nem minden fog tetszeni és esetleg a következő választásokon ennek megihatnák a levét. A nagy döntések, de főleg a forradalmiak, a fontosak és az előrelátóak sohasem voltak mindig népszerűek, csupán egy közös nevezőjük volt, hogy jövőbelátóak voltak és a népért tették, főleg az utókorért, egy szebb jövőért.

Lehet rövidtávú sikerek érdekében értelmetlen döntéseket hozni, hogy így tetszelegjünk, bizonyítsuk a fontosságunkat. De ezek sohasem a többségért születtek, hanem önös érdekekből. A helyi médiának ezekről kéne firkálniuk, nem pedig a hatalmon lévő hátsófejtárlába igyekezniük némi odadobott koncért cserébe. Pásztor, Bastrnák, Marek idejében is és most is ezt teszik. Az előző és a mostani városvezetés a javaslatait, vagy a tetteiket, csak ahhoz tudnám hasonlítani, mikor azt hallom, hogy a fóliába csomagolt baromfi köszönő viszonyban sincs a háztáji baromfival. Ők egy mesterséges maguk által megálmodott világban élnek, így néznek ki a javaslataik is, amelyek köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit mi a többség a lábunkkal taposunk, a koszos és szikes talajjal.

Ezért úgy döntöttem, hogy minden hónapban én is tartok egy sajtókonferenciát kint a városi hulladékbegyűjtő telepen a műanyagflakonhegy előtt és szívesen látom oda a helyi médiát, a városi képviselőket, a városvezetést. Ezt nem napi viccnek szánom, ha már Mohamed Laci nem megy a hegyhez (néphez), akkor majd a hegy megy el a Főszolga Lászlóhoz. meggyőződésem az a sok jó javaslat, amit a városunk érdekében összeszedtem, ha megvalósítsák őket, többet fog segíteni a városnak, mint az amit a mostani városvezetés produkált javasolt. Persze mehetnek a dolgok kéz a kézben is polgár a városvezetéssel, a városvezetés a polgárral karöltve. Az első öregkomáromi polgári, civil sajtókonferenciára majd a komáromi napok után kerülne sor. Remélem a polgárok, polgármesterünk és a képviselők is megjelennek rajta. Előre is köszönöm a részvételüket. Ott írásban átadom az általam egybegyűjtött polgári javaslatokat.

Végere, ha esetleg valaki nem tudná mit is jelent az a PUDR, annak segítek, elmesélek egy történetet: Hol volt, hol nem volt volt egyszer panelház a meseországbeli valóságban éltek benne mindenféle emberek. Volt köztük mérnök, orvos, jogász, tanár, kétkezi munkás is aki minden napi eljárt a többiek ajtaja előtt, mert a legfelső szinten volt az ő lakása. Lift nem volt benne, mert csak három emeletes volt a ház és csodálkozott, hogy miért van mindenki ajtaján a neveik előtt mindenfajta nagybetű. Mint pl. ING., JUDR., DR., , nem értette miért nemcsak név szerepel az ajtókon. Mert szerinte az is elég lenne, hogy tudjuk ki is lakik az ajtó mögött. Hogy ne érezze magát kevesebbnek, mint a többiek, hát ő is kiírta a neve elé, hogy PuDR. Egyszer az egyik orvos szomszédja megkérdezte tőle: Kedves szomszéd mit jelent az ajtódon, hogy PuDR, mire a kétkezi munkás azt mondta, ha ti azzal dicsekedtek, hogy mivel keresitek meg a kenyereteket, hát én is kiírtam, hogy miből is élek. PuDR annyit jelent, hogy Posunovac u DRáhy. Vasutas volt az emberünk nem akarta, hogy lenézzék, azt hitte az ő szava is jelent valamit és lehetséges így hamarabb észreveszik, hogy ő is itt él a sok nagybetűs között. bj